udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
176
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 151-176
Névmutató:
Andreescu, Ion
2005. október 6.
Stefano Bottoni terjedelmes tanulmányban mutatta be az 1956-os magyar fordalom hatására Erdélyben megnyilvánuló elégedetlenség és forrongás után a román Securitate kegyetlen megtorlását. A román pártvezetés azonnal teljhatalmú megbízottakat küldött ki a határ menti, vegyes lakosságú és politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba. Temesváron október 30-án a műszaki egyetemen tiltakozó gyűlés hívtak össze, ez nyugtalanította a pártvezetést. A Securitate páncélosokkal vette körbe az épületet. A diákokat kihozták az ebédlőből, és elvitték egy laktanyába, ahol közülük mintegy kétezret körülbelül egy hétig még ott tartottak fogva, majd nagy részüket szabadon engedték. A feltételezett szervezők közül azonban 32 személy ellen lázításért pert indítottak és elítélték őket. A Securitate már november 3-án Marosvásárhelyen felszámolt egy románokból álló szervezkedést, mintegy 60 embert tartóztatott le. 1957-ben súlyos börtönbüntetésre ítélték a csoport minden tagját. A forradalom leverése után a rendszer melletti hűségnyilatkozatot írattak alá az írókkal. Közülük ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték a főszerkesztőt, hogy törölje nevüket az aláírók közül, mivel ők „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Kolozsvárt 1956-ban pontosan fele-fele arányban lakták a magyarok és a románok. Október 24-én a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatának hallgatói gyűlést hívtak össze. A hallgatók 5 pontos dokumentumot adtak át a rektori hivatalnak. Ebben kérték az egyetemi autonómia megvalósítását, a hallgatói egyesület kapcsolatainak szorosra fűzését nemcsak a kelet-, hanem a nyugat-európai hasonló egyesületekkel, illetve az egyetemi felvételi vizsgákon alkalmazott diszkrimináció megszüntetését az „egészségtelen” származásúnak tartott fiatalokkal szemben. A megmozdulás szétoszlatására a Securitate a rektor kérésére körbevette az épületet, és igazoltatta a jelenlevő diákokat. Másnap letartóztatták a két szervezőt, Balázs Imrét és Tirnován Arisztidet, 1956 december 12-én mindkettőjüket 7 év börtönre ítélték. A Bolyai Egyetemen tartott gyűlésen fogalmazták meg a létrehozandó Hallgatói Egyesület „statútumtervezetét”. Ennek a kezdeményezésnek az öt szervezőjét is letartóztatták november 17–18-án, és közülük négy személyt 1957-ben 3-tól 7-évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. 1956 november elsején a Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének három adjunktusa által vezetett diákküldöttség kivonult a Házsongárdi temetőbe és virágkoszorúkat helyezett a frissen helyreállított sírokra. A Bolyai Egyetemről két év alatt összesen 29 hallgatót 4 tanárt letartóztattak. Az állambiztonsági szervek útmutatókat küldtek, hogy kik ellen kell eljárni, megszervezték a megtorlást. Minden helyi egységből jelentést kellett küldeni a BM-nek, egy példányt orosz nyelven, az akkor még román területen tartózkodó aktív szovjet miniszteri tanácsadók részére. Megerősítették a magyarok figyelését. A Magyar Autonóm Tartományban 1957 januárjáig az úgynevezett „magyar nacionalisták vonalon” mindössze 60-an dolgoztak. Alig két hónap alatt újabb 67 formátort szerveztek be, többször zsarolással, mint az egyik esetben egy lányát nagyon szerető apát zsaroltak meg: kiteszik a lányát az egyetemről. Ügynökkel figyeltették Márton Áron püspököt is. Tovább növelték a besúgók számát. Draghici belügyminiszter 1957. májusában tartott beszédében nemcsak a magyar lakosság Romániához való lojalitását kérdőjelezte meg, hanem a magyar nemzetiségű belügyeseknek és pártkádereknek a nemzeti kérdéshez való hozzáállását is. Az 1956. október 24-én kezdődött letartóztatási hullám egészen 1961-ig tartott, és több tízezer letartóztatáshoz vezetett. Legintenzívebb fázisa 1957 második felétől 1959 őszig tartott. Ekkor országszerte 9.959 személyt ítéltek el, és közel 18 ezret tartóztattak le. 1959-ben átlagosan 17-18 ezer politikai letartóztatottat tartottak számon az ország börtöneiben és kényszermunka táboraiban. Öt év alatt több, mint 27 ezer politikai megfontolás által indokolt letartóztatás történt Romániában. Ezen kívül közel 1.500 személyt kényszerlakhelyre helyeztek. 1958-ben volt a legtöbb ítélet (4.083), valamint ekkor hozták a legsúlyosabb ítéleteket ( a Szoboszlay per tíz halálos ítélete). 1957 és 1959 között több mint 45 halálos ítéletet hoztak, a kihallgatások során vagy a börtönben több mint 139 ember halt meg /pontos adatok nincsenek/. 1957 első felében 1.471 személyt vettek őrizetbe politikai okok miatt, közöttük 661 személyt ítéltek el: 598 románt (81,4%), 98 magyart (14,8%), 18 németet és 2 zsidót. A későbbi időszakról nincs ilyen pontos adat, Bottoni 9 százalékosra becsüli a magyarok részesedését. /Stefano Bottoni: A Kényszerből stratégia: a román állambiztonság válaszlépései a magyar forradalomra (1956–1958). = A Hét (Marosvásárhely), okt. 6.) 2005. november 17.
A kolozsvári születésű Horváth Sz. Gyöngyvér kiállítása nyílik november 17-én Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. Horváth Szőke Gyöngyvér 1952-ben született, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia grafika szakát. Éveken keresztül külső munkatársa és illusztrátora volt a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapoknak, több mint negyven könyvet illusztrált. Többnyire rézkarcot és kollográfiát készít, de nem idegen tőle a pasztell sem. /(bb): Kiállítás a Korunk-teremben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 17./2005. november 26.
Kusztos Endre grafikus elnyerte a Pro Cultura Hungarica-díjat. A kitüntetést november 19-én, a Barabás Miklós Céh kolozsvári, székházavató ünnepségén nyújtotta át számára dr. Cseh Áron főkonzul. Jakobovits Miklós, a BMC elnöke mondta a laudációt. /(n): A Pro Cultura Hungarica-díjas Kusztos Endre köszöntése. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./ Kusztos Endre 80 éves. 1955-ben, 50 éve diplomázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. A tus, a szénrajz, pasztell a megtalált kifejezési eszközei. /Sümegi György: Kusztos Endre 80 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./2006. január 4.
Január 1-jén, 95 éves korában elhunyt Andrásy Zoltán /Nagyszeben. 1910. ápr. 30. – Kolozsvár, 2006. jan. 1./ festő- és grafikusművész, a Magyar Művészeti Intézet, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet egykori tanszékvezető tanára, a Barabás Miklós Céh tagja. Az erdélyi magyar képzőművészek doyenje végleg eltávozott ugyan, világa azonban tovább él, írta róla Németh Júlia. Andrásy Zoltán iskolateremtő művész, aki grafikusok egész sorát indította el a pályán. A kolozsvári grafikai iskola létrejötte elképzelhetetlen nevének említése nélkül. /Németh Júlia: In memoriam Andrásy Zoltán (1910–2006). = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./2006. január 18.
A Kolozsváron felállítandó 1956-os emlékmű szobortervét tizenkét erdélyi képzőművész pályázatából választotta ki a bíráló bizottság, Szakáts Béla Temesváron élő szobrász munkáját ítélve a legsikerültebbnek. Az emlékművet az 1956-os forradalom félszázados évfordulóján tervezik felállítani. Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ 1962-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Főiskolán. Kihelyezéssel került Temesvárra, a képzőművészeti líceum tanárának. Itt dolgozott 30 évig, majd a rendszerváltás után újraalakult Temesváron a képzőművészeti főiskola, ahol tanszékvezető volt nyugdíjazásáig. Jelenleg is vannak órái az egyetemen. /Farkas Imola: „Személyes 56-os élményeimből építkeztem” Beszélgetés Szakáts Béla szobrászművésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./2006. március 18.
Csutak Levente életút-kiállításnak is nevezhető grafikai tárlatának összekapcsolása a kézdivásárhelyi március 15-i ünnepségekkel telitalálat. Csutak Levente pályájához a szellemi önvédelem kapcsolódik. Az erdélyi művészet és művészeti élet második világháború utáni megújulása a csatatér. Ez a korszak egy csodálatos képzőművész-nemzedéket indított el. Elég Csutak Levente pálya- és kortársaira gondolni, Feszt Lászlóra, Cseh Gusztávra, Deák Ferencre, Bardócz Lajosra vagy Árkossy Istvánra. Csutak Levente Kovásznán született, innen indult meghódítani a művészet világát. A marosvásárhelyi Művészeti Líceum képzőművészeti tagozata után a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola következett, ahol Andrássy Zoltán, Feszt László és Kádár Tibor voltak a mesterei. 1964–68 között Nagyszebenben rajztanárként dolgozott, 1968-ban a brassói Új Idő hetilaphoz, az időközben nevet változtató Brassói Lapokhoz kerül grafikai szerkesztőként. Brassóban teljesedett ki művészi pályája, évtizedeken át szervezte a Brassói Lapok Galériáját, amelyben több mint százötven művésznek biztosított bemutatkozási lehetőséget. Csutak Levente 2000-ben vonult nyugdíjba. 1990-től új korszak kezdődött az erdélyi magyar művészetben. Csutak Levente, szinte természetszerűen találta meg ebben a régóta esedékes identitás-helyreállításban hőseit, eseményeit, eszményeit. Sorra rajzolta meg Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Gábor Áron, Kós Károly, Kossuth Lajos, Bod Péter, Szacsvay János, Mikes Kelemen, Orbán Balázs és mások portréját. A háromszéki forradalom és szabadságharc egyik kedvenc témája Csutak Leventének, írta Banner Zoltán. /Banner Zoltán: Csutak Levente, a grafikus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./2006. május 27.
Kőmíves Andor 1983-ban végzett Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán. Munkáival azóta rendszeresen szerepel hazai és külföldi csoportos tárlatokon. Jelenlegi tárlata Kolozsváron egyben doktori értekezésének megvédését is jelenti. Megteremtette a maga sajátos, romantikusan költői művészi világát. A klasszikusabb hangvételű munkáktól jutott el a posztmodernig. /(németh): Elnézést, erre van a Paradicsom? Kőmíves Andor kiállítása a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./2006. június 5.
Elhunyt Szederjesi András, a Pedagógia Főiskola, majd 1972 és 1986 között a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola egykori tanára. Lírai hangvételű fa domborműve, az Anya gyermekével a Barabás Miklós Céh Farkas utcai székházában immár gyászszalaggal övezve áll. A jeles műkritikus, Banner Zoltán szervátiuszi örökségként Szederjesi András „formaritmusának zeneiségét, álomvalóságát” hangsúlyozta. Az utóbbi években a művész jobbára a fa bűvöletében élt. /Németh Júlia: Szederjesi András (1926–2006). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ 2006. szeptember 4.
Születésének 75. évfordulóján Jeney Lám Erzsébet Koszinkára (1931-2000), a Barabás Miklós Céh újraalapító tagjára emlékeztek képei társaságában szeptember 3-án, Kolozsváron, a Céh székhelyén. Az érdeklődők a hat éve elhunyt művésznő szellemi hagyatékát vették számba. Németh Júlia alelnök köszöntötte a tárlaton megjelenteket, majd az alkotóművész testvérének, Hantz Lám Irénnek az emlékbeszéde hangzott el. Jeney Lám Erzsébet Koszinka a Ion Andreescu Főiskola hallgatójaként népművészeti gyűjtőmunkát végzett a csángók körében, volt a Művelődés folyóirat munkatársa Bukarestben, majd tárlatvezető a kolozsvári Művészeti Múzeumban, később művészettörténet-oktató a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. /Ördög I. Béla: Rendhagyó születésnap. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./2006. október 25.
Bartha Ciupe Ernő szobrászművész évekkel ezelőtt Magyarfenesen vásárolt egy telket, ahol művésztelepet létesített szobrászok számára. Jelenleg hárman dolgoznak itt, akik szénából készítenek szobrokat. A legújabb alkotást, mely mintegy 4 méter magas és több mint 10 méter hosszú lesz, Kolozsváron a Mátyás lovas szobor mellett állítják ki november első felében. Bartha Ciupe Ernő a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen végzett szobrászat szakon. A szénaszobrok mellett bronzszobrokkal is foglalkozik, amelyeket 2004-ben és 2006-ban Kolozsváron is kiállított. /Barazsuly Emil: Szénaszobrok Magyarfenesen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./2007. január 12.
A test helye a térben – ezt a témát adta osztályának a bukaresti Képzőművészeti Akadémia tanársegéde, Dup-Csapó Réka. Tanáraikkal együtt mutatkozhatnak be a kiállításon. „Amikor idejöttem Bukarestbe, meglepetésemre a grafikán és a szobrász szakon is roppant hagyománytisztelő irányzat uralkodott a képzésen” – emlékezett vissza a kezdetre. Dup-Csapó Réka /sz. Kolozsvár, 1967/ 1992-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia grafika szakán, majd 1997-ben a bukaresti Művészeti Akadémia szobrász szakán diplomázott. 1995-ben elnyerte az intézmény rektorának díját, ösztöndíjat kapott a Berlini Művészeti Akadémiára. 1997-ben Ludwig-ösztöndíjas volt Aachenben. /Gergely Edit: Testünk a térben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./2007. január 19.
Hetvenkét éves korában elhunyt az erdélyi és összmagyar képzőművészet kiváló képviselője, Egri László /Kerelőszentpál, 1934. márc. 25. – Kolozsvár, 2007. jan. 16./ üvegművész, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola nyugalmazott tanára, a Barabás Miklós Céh tagja. Korszerű üvegtárgyai a megyei tárlatok elmaradhatatlan tartozékai voltak. /Németh Júlia: In memoriam Egri László. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./2007. április 28.
Az 1956-os forradalom művészettörténeti vonatkozásainak egyik legjobb ismerője, hű kutatója és feldolgozója Sümegi György magyarországi művészettörténész. A forradalom képzőművész résztvevőivel, szemtanúival készített, 2004-ben megjelent nagy sikerű Kép-Szó /PolgART Kiadó, Budapest/ című interjúkötete után nem hagyta abba kutatómunkáját. Ennek eredményeként született meg az említett könyv folytatásának is tekinthető Naplók, interjúk, ‘56-ról című gyűjtemény, valamint Gyorsjelentés megjelöléssel az 1956 Képtára című kötet. A 2006-os évfordulóra szánt gyorsjelentést kimerítőbb összegzés követi majd. „ E könyv címe láttán a kevésbé tájékozott is jól tudja, hogy csak virtuálisan számolhatunk ‘56 Képtárával. (...) Az 1956-os forradalomnak még nincs különálló, önálló intézményként kezelt képtára” – írta. E hiány felszámolásának eszköze e kötet, amelyben a szerző az 1956. október 23-tól 1989. június 16-ig terjedő időszak képi megnyilatkozásait mutatja be „vázlatos gyorsjelentés” formájában. Sok darabja nyilvánosságra sem kerülhetett, hiszen rejtegették, eldugták, elzárták alkotóik vagy tulajdonosaik. Különösképpen érdekes fejezet az Erdélyiek és 1956 című. Ebbel kiderül, hogy az 1956-os forradalmat Budapesten átélő erdélyi alkotók művekben rögzítették élményeiket. Kós Károly naplót írt és önarcképet rajzolt, Kusztos Endre fontos eseményeket rögzített fotóin. Zsögödi Nagy Imre a forradalom több író-szereplőjének a portréját rajzolta meg, néhány szimbolikus erejű festménye (Madárijesztők I. 1957, Elvonuló vihar 1957, Vihar II. 1959) a forradalom emlékéből merített, ezt Sütő Andrásnak árulta el később. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola 1956-os diákgyűlése szervezői közül Balázs Imre festőszakos és Tirnován Ari-Vid szobrászhallgatót kirakatperben elítélték és börtönbe zárták. Abodi Nagy Béla, a kolozsvári főiskola akkori festő-tanszék vezetője Tárgyalás 1957 című kompozícióján jelenítette meg a művészhallgatók tárgyalását. Tirnován Ari-Vid 1964-ben készített egy Forradalmár című szobrot. Az erdélyi magyar képzőművészeti életből a nyugati országokba került képzőművészeknek a forradalomhoz való viszonyát jelenítették meg Balogh Zoltán szitanyomatai, Nagy Éva és Török Pál rajz-sorozatai, valamint Kazinczy János Antal festményei. /N. J. : 1956 a képzőművészetben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./2007. június 22.
Dóczy András a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán Kós András, Vetró Artur és Korondi Jenő tanárai irányításával végezte a szobrász szakot 1976-ban, ezt követően egy évig rajztanárként dolgozott Csíkszentsimonban, majd a tanulók házánál vezetett szobrászkört. 1983-tól szabadfoglalkozású, visszatért az apai örökséghez, a kőfaragás gyakorlásához. Mindez közeledést jelentett a szobrászat felé, ugyanis szobrok talapzatának elkészítéséhez, megtervezett műemlékek kivitelezéséhez egyre gyakrabban vették igénybe szobrászkollégák. A rendszerváltás után nyílt alkalom számára a monumentális munkák elkészítésére. A 2000-ben Nagyváradon felállított Millenniumi-emlékmű elkészítésénél méltó társa Bocskay Vincének és Gergely Istvánnak. A kézdivásárhelyi világháborús emlékművet Bocskayval és Sántha Csabával együtt állították fel. Az aradi szabadságszobor hiányzó kőoszlopait, darabjait is tőle rendelték meg. Az elmúlt évben két 1956-os emlékműnek a társszerzője: a nagyváradi emlékmű esetében Gergely István tervéhez társul kivitelezőként, Sepsiszentgyörgyön Varga Mihály és Sántha Csaba nevéhez adta a magáét, kivitelezőként. A kilencvenes években készült márványszobra a Monospetriben felállított Madonna-kompozíció, pályázaton pedig díjat nyert Márton Áron portréja. A június 23-án Csíkszentsimonban felállítandó Szent László király szobor teljesen az ő alkotása, a szobor és a talapzat is. Talapzatostól három méter magas a szobor. /Ferencz Imre: Szobor és talapzat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 22./2007. június 28.
Gedeon Zoltán festőművész június 29-én ünnepli 85. születésnapját. Szentegyházán 1922-ben. Kiváló művész-pedagógus, fantasztikus a vitalitása, alkotóenergiájára. Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanított. /Orbán István: Gedeon Zoltán tanár úr születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./2007. július 14.
Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában látható Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata. A művész kerek harminc éve, 1977-ben végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakát és első, 1979-es, Korunk galériabeli bemutatkozása óta jónéhány kiállításon túl van. Vegyes technikával készültek alkotásai. A tárlat másik vonulatát a kollográfiák képezik. /Németh Júlia: Ellentétes hangulatok, fehér csend és Klimt csókja. Horváth Gyöngyvér grafikai tárlata a Reményik Sándor Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./2007. július 30.
Kézdimartonoson a harmadik alkalommal megtartott falunap legfontosabb pillanata a falu egyik jeles szülöttének, Forró Antal festőművésznek, grafikusnak és egyetemi tanárnak az emlékére leleplezett, bronzba öntött dombormű avatása volt július 29-én. Forró Antal a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, majd a kincses városban telepedett le, ott élt haláláig. 1960―82 között a képzőművészeti főiskola tanára volt. A rendezvényen jelen levő lánya, Forró Ágnes ― aki édesapja nyomdokaiba lépett, ő is a képzőművészeti pályát választotta ― édesapja életútjának legfontosabb állomásait idézte fel. Vetró András szobrász a dombormű születéséről szólt, majd Farkas Hajnal tanítónő arról beszélt, hogyan született meg a dombormű, és miért maradt későbbi időpontra az iskola névadó ünnepsége, amikor a tanintézmény fel fogja venni Forró Antal nevét. Ezt követően az iskola belső falán leleplezték a Vetró András szobrász által készített Forró-domborművet, s ugyanott Forró Antal festészeti munkáiból és személyes tárgyaiból kiállítást nyitottak meg. A falunap az iskola udvarán folytatódott, ahol a kászonaltízi Bóbiska Táncegyüttes lépett fel. /Iochom István: Főhajtás egy festőművész előtt (Faluünnep Kézdimartonoson). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./2007. október 13.
A kolozsvári Ion Andreescu Vizuális Akadémiát 2003-ban végző Szabó Attila a kutakodó, kereső művészek közé sorolandó. Érettségit követően szinte azonnal bekapcsolódott szülővárosa, Zilah képzőművészeti életébe. Édesapja Szabó Vilmos képzőművész, az IPP Art alkotói tábor megálmodója és fő szervezője. Szabó Attila grafikáit Kolozsváron a Korunk Galériában állították ki. /Heim András: A kísérletező ember. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./2007. november 3.
Labancz Cismasiu Ágnes 1980-ban végzett Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. A kerámia, a textil és az üveg lehetőségeit is felhasználva közölte művészi elképzeléseit, háromdimenziós installációit, hogy azután legutóbbi, Drezda és Berlin után a kolozsvári Művészeti Múzeumban is bemutatott kiállításán a „tiszta” festészetnek hódoljon. Művészi hitvallása a transzcendencia iránti érdeklődés. Az isteni eredet – ez volt legutóbbi tárlatának is a címe. /Németh Júlia: A szent Grál nyomában. Labancz Cismasiu Ágnes kiállítása a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./2008. január 18.
Akiknek nem állt módjukban megtekinteni Veresspál decemberi kiállítását Kolozsváron a Gy. Szabó Béla Galériában, most megtekinthetik a Horea úti református templom gyülekezeti otthonában, amely hovatovább állandó kiállítási teremmé válik. A január 13-án megnyílt kiállítás Szőllősi János, a hidelvei református templom lelkipásztorának rövid áhítatával kezdődött. A festőművész özvegye Veresspál élet- és művészpályáját ismertette, kitért a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben 30 éven át tartó tanári munkásságára is. A résztvevők megtekintették a 32 olaj-, vízfestmény- és pasztellképet. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./